100 éve robbant ki az első világháború
×

Küldd el a barátaidnak emailben!










×
  1. „Mire a levelek lehullanak, katonáink hazatérnek!” – II. Vilmos német császár indította így útnak katonáit az első világháborúba, vagy ahogy annak idején nevezték: a „nagy háborúba”. Nemcsak ő, valószínűleg az összes résztvevő nemzet úgy hitte, hat hónap alatt véget érnek a hadműveletek, ám az 1914 szeptemberében kirobbant konfliktus négyévnyi véres küzdelemmé terebélyesedett, és három kontinensen több mint tizenötmillió ember halálát okozta. Következményeként padlóra kerültek a németek, szétesett az Osztrák-Magyar Monarchia, Trianon lehasította Magyarország kétharmadát. És ami a legsúlyosabb: az öldöklést lezáró békerendszer igazságtalanságaitól egyenes út vezetett a hatvankétmillió áldozatot követelő második világégéshez.

  2. De miért is tört ki az első világháború?

    A tizenkilencedik század végi fejlődő európai ipar új nyersanyaglelőhelyeket és piacokat kívánt, s erre a gyarmatosítás, no meg az újragyarmatosítás kínált megoldást. A világháború előtt Európa országainak zöme rendelkezett gyarmatokkal, kivéve az Osztrák–Magyar Monarchiát, a Balkán fiatal államait, Norvégiát, Svédországot és Svájcot. A legnagyobb gyarmatai Nagy-Britanniának és Franciaországnak voltak, Grönlandot Dánia uralta, Olaszország és Spanyolország észak-afrikai területeket tudhatott magáénak.

    Csakhogy. Az Európa vezető hatalmává erősödött Német Birodalom szerény afrikai és óceániai gyarmatai nem álltak arányban a duzzadó germán gazdasági erővel. Amikor II. Vilmos flottaépítési programot hirdetett, azt a jólétüket a gyarmatbirodalmukra alapozó britek (jogosan) úgy értelmezték, hogy Németország tengeri uralomra tör. London olyannyira veszélyesnek ítélte Berlint, hogy 1904-ben Franciaországgal, 1907-ben pedig Oroszországgal is szövetségre lépett, megfékezendő a németeket. Ezzel „körberajzolódtak” a leendő világháború szövetségi rendszerei: az antant és a központi hatalmak. Az Osztrák-Magyar Monarchia már csak a közös nyelv miatt is a németekhez csapódott, Bulgária és Törökország szintén itt kötött ki, Olaszország és Japán az antantban találta meg a helyét.

    Tetszik ez a cikk? ajánld barátaidnak is!

    Külön pech, hogy az európai hatalmakat a török uralom alól felszabadult Balkán újrafelosztása is szembeállította. 1908-ban a Monarchia bekebelezte Bosznia-Hercegovinát, amit Szerbia és Oroszország sem tudott megemészteni. Olyannyira, hogy Boszniában titkos szerb társaságok alakultak azzal a céllal, hogy merényletekkel destabilizálják a vitatott területet.

    A casus belli, vagyis a háborút kiváltó közvetlen ok a trónörökös Ferenc Ferdinánd meggyilkolása volt 1914. június huszonnyolcadikán, Szarajevóban. Egy hónappal később Bécs hadat üzent Szerbiának, augusztus elsején Németország, harmadikán pedig Franciaország üzent hadat Oroszországnak, negyedikén a brit birodalom és Németország között is beállt a hadiállapot. Ötödikén a Monarchia üzent hadat Oroszországnak, hatodikán Szerbia Németországnak, tizenkettedikén Franciaország és Nagy-Britannia a Monarchiának. Huszonharmadikán belépett a háborúba Japán, október huszonkilencedikén Törökország is.

  3. - Hát megölték a Ferdinándot - mondta a takarítónő Švejk úrnak, aki évekkel azelőtt búcsút vett a katonaságtól, miután a katonaorvosi bizottság végérvényesen hülyének nyilvánította; azóta kutyakereskedelemből élt, azaz ronda korcsokat vásárolt, és hamisított pedigrével eladta őket. (.)
    - Jézus Mária - kiáltotta Švejk -, hát ez jó! És hol történt a baj a Ferdinánd őfenségével?
    - Szarajevóban, Švejk úr, lepuffantották egy revolverrel. Mert ott autóztak éppen, ő meg a fenséges asszony.
    - Na ja, Müllerné, autókáztak. Azt egy ilyen úr nyugodtan megengedheti magának. Közben arra nem gondol, hogy az ilyen kocsikázásnak rossz vége is lehet. Pláne Szarajevóban. Hiszen az Boszniában van, Müllerné. Biztos a törökök a ludasok benne. Hiába, kár volt, hogy elvettük tőlük Bosznia-Hercegovinát.

    Érdekességek és hülyeségek a szarajevói merényletről


    1914. június 28. Ferenc Ferdinánd és b. neje, Zsófia Szarajevóba érkezik, ahol Gavrilo Princip agyonlövi a trónörököst és asszonyát, aminek világégés a vége – ezt az alapinfót a pisisek is ismerik. De azért van itt pár izgalmas részlet.

    Természetesen a gyilkosság előkészítését is legenda övezi. V.P. Borovicka A világ leghíresebb merényletei című könyvében azt írja, hogy az Egyesülés vagy Halál titkos szervezet vezetője, Dragutin Dimitrijevic, más néven Ápisz ezredes remek kapcsolatot ápolt a belgrádi orosz katonai attaséval, Viktor Alekszejevics Artamonovval, és egyszer – csak úgy barátilag – megkérdezte tőle, vajon mit lépne az orosz kormány, ha Szerbia ne adj’ isten háborús konfliktusba keveredne Ausztria-Magyarországgal. Mire az attasé rögvest rá is kérdezett, hogy Ápisznak esetleg vannak-e megfelelő káderei a trónörökös kiiktatására. A lényeg: létezik feltételezés, miszerint a cári vezérkar forszírozta Ferdinánd likvidálását.

    Aztán ott van Gavrilo Princip személye. Szintén Borovicka írja, hogy egyes feltételezések szerint Princip a merénylet előtt Párizsba utazott kiképzésre, ahol a Le Grand Oriont szabadkőműves-páholy látta el őt a piszkos munka elvégzéséhez szükséges utasításokkal és pénzzel. E verziót azzal „támasztották alá”, hogy Ferenc Ferdinánd főherceg „köztudottan” a szabadkőművesek ellensége volt.

    Az is felvetődött, hogy Gavrilo olyannyira szabadkőműves volt, hogy egyenesen zsidó. Tegyük hozzá gyorsan, hogy ezen „érdekesség” népszerűsítését két-három évtizeddel később Goebbels náci propagandafőnök erőltette. Hitler médiamunkásai – amikor épp Jugoszlávia volt a célpont, és ehhez kellettek „tények” – már a brit titkosszolgálatra fogták a Szarajevóban történteket. Ami viszont egyáltalán nem legenda: Belgrádban hamarosan – a világháborús évforduló okán – szobrot állítanak az életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt, végül békés tuberkulózisban elhalálozott gyilkosnak, Gavrilo Principnek.

  4. Az első botrányos szerelem

    Margaretha Geertruida Zelle az észak-hollandiai Leeuwardenben született 1876-ban, egy fríz nemzetiségű, jómódú család első gyermekeként. Apja rajongott a sötét hajú, fekete szemű, kreolbőrű, karcsú lányért, számtalan mesét költöttek együtt arról, miért különbözik annyira a kis Greete a többi szőke, zömök gyermektől. A férfi 1989-ben csődbe ment, majd elvált feleségétől, aki két év múlva meghalt. Margreet a nagyapjához került, aki egy bentlakásos óvónőképzőbe adta. A lány kis idő múlva sietve távozott az intézményből, amikor szárnyra kapott a pletyka, hogy bensőséges viszonyt ápol az iskolaigazgatóval. Sok esélye nem lévén, válaszolt a gyarmati hadsereg egyik skót származású tisztjének házassági hirdetésére.

    A mesés kelet

    Margreet tizenkilenc évesen ment hozzá a nemesi származású, nála húsz évvel idősebb Rudolf MacLeod kapitányhoz, akivel a férfi szolgálati helyére, Holland Kelet-Indiába, a mai Indonéziába hajóztak. Két gyermekük született, 1897-ben Norman, egy évvel később Jeane. A férjről kiderült, hogy erőszakos alkoholista, s bár éjszakái jó részét helyi lányokkal töltötte, feleségét féltékenységgel gyötörte, sőt őt hibáztatta azért is, hogy nem halad a ranglétrán. A fiatalasszonyt elvarázsolta a mesés kelet, tanulmányozta kultúráját, különösen a bennszülött nők trandicionális, az európai szemnek szemérmetlenül erotikus táncai nyűgözték le. A pár gyermekei 1899-ben megbetegedtek – a gyanú szerint egy a férfi zsarnokoskodását megbosszuló szolga mérgezte meg őket -, Norman meghalt, a család visszaköltözött Európába. Sok évvel később Párizsban az a pletyka járta, hogy Mata Hari búcsúzóul agyonlőtte a gyilkos cselédet.

    Egy legenda születése

    Amszterdamban elvált a MacLeod házaspár, a lány az apjánál maradt, az anya Párizsban próbált szerencsét. Egy ideig cirkuszi műlovarnőként és festők modelljeként igyekezett megélni, s közben rájött, hogyan fogja meghódítani az orientális kultúráért rajongó, a mesékben makacsul hinni akaró, dekadens, hedonista várost.

    Hatalmas Shiva szobor és lobogó fáklyák díszítették a Guimet Múzeum alkalmi színpadát, amikor Mata Hari először adta elő hét fátyol táncát. Művésznevét a gyarmatokról hozta; Mata Hari a bennszülötteknél azt jelenti: a hajnal szeme, vagyis a Nap. Előadása mai szemmel nézve szofterotikusnak is alig nevezhető: testhez álló, a bőrével egyező színű ruhát viselt, a mellét fedő rézlapocskákat sosem dobta le. Utóbbiakat, mondják, szerelmeskedés közben is magán hagyta, ezzel takarva bal keblét, melyet, állítólag, volt férje harapásnyoma csúfított.

    Azonban a huszadik század elejének Európájában mindez vérforralóan merésznek, izzóan erotikusnak hatott. Mata Hari ráadásul - miként gyermekkorában apjával - egzotikus történeteket kreált származása köré. Azt mondta, egy hatalmas indiai maharadzsa és egy táncos papnő szerelemgyermeke, aki szülei tragikus halála után egy Shiva templomban nőtt fel, majd azért utazott Európába, hogy a fejlett világnak megtanítsa, miként világosodhatnak meg a szerelem által. Viharos gyorsasággal vált Párizs, majd alig egy év alatt, 1906-ra a kontinens egyik legnagyobb szenzációjává. Arisztokraták, bankárok, politikusok, katonatisztek licitáltak egymásra, hogy szalonjaikban s hálószobájukban vendégül láthassák.

    Szajha? Igen! De áruló soha!

    Ahogy karrierje leáldozott, a táncosnőből kurtizán lett, de abból is a valaha élt legnagyobb. Megint csak állítólag: még a Német Birodalom trónörököse is a kuncsaftja lett.

    A világháború kirobbanásakor Berlinben „dolgozott”, egyebek mellett együtt lovagolt a rendőrkapitánnyal. Amikor néhány nappal múltán visszautazott Párizsba, magára vonta a harcoló felek titkosszolgálatainak figyelmét.

    Bolondult az egyenruháért. Mint mondta: “Inkább vagyok egy szegény tiszt szeretője, mint egy gazdag bankáré.” A háború elején beleszeretett egy fiatal orosz hadnagyba. A férfi a frontra került, megsebesült, Mata Hari pedig engedélyt kért meglátogatni őt a háborús zónában.

    Íme egy nő, aki az ellenség fővárosából érkezett, ahol magas rangú szeretőivel találkozott, most pedig a háborús zónába indul. Georges Ladoux-nak, a francia kémelhárítás kapitányának ennyi elég volt, hogy letartóztassa. Ám miután többször kihallgatta Mata Harit, úgy döntött, hisz neki. Már ha a nő hajlandó a franciák ügynöke lenni. Mata Hari igent mondott, mire Madridba küldték, csábítsa el a semleges országban élő német katonai attasét és szedjen ki belőle katonai titkokat. A németek azonban rögtön átláttak a botcsinálta kémnőn, s a halálba küldték.

    A franciák tudták, hogy dolgozik közöttük egy bizonyos H-21 fedőnevű német ügynök - a németek elhitették velük, hogy Mata Hari ez a bizonyos H-21. Mire a nő Madridból visszatért Párizsba, sorsa megpecsételődött. Egy kódolt rádióüzenetben, amit a németek szándékosan úgy sugároztak, hogy a franciák elfoghassák, az állt, hogy a H-21-es ügynök, egy táncosnő útban van a francia főváros felé, és a szolgálataiért egy ötezer frankos csekket kapott.

    Amikor Mata Harit 1917 februárjában a hotelszobájában letartóztatták, valóban találtak nála egy német tiszttől ötezer frankos csekket, és ő hiába védekezett azzal, hogy szerelmi szolgálatért kapta a pénzt.

    Az utolsó fellépés

    A franciáknak nem kedvezett a hadiszerencse, és a vezérkar kereste a lehetőséget, hogyan korbácsolhatnák fel a németellenes harci szellemet. Mata Hari ügye kapóra jött. Perbe fogták, s bár a külügyminisztérium egy tisztje is szót emelt érte, golyó általi halálra ítélték.






















    A történelem egyik legnagyobb hódítója volt, de csak a férfiakhoz értett, a politikai játszmákhoz nem.

    Nyugodtan, sőt már-már felhőtlen jókedvvel állt a cölöp előtt. Nem kötözték hozzá. A szemkendőt visszautasította, mosolyogva csókot dobott az elkerekedett szemű, puskájukat görcsösen szorongató, szeppent katonáknak. Vannak, akik úgy mesélik, hogy ruháját szétlebbentve, még egyszer hagyta, hogy bakatekintet legeljen pompás, pár pillanat múlva lövedékszaggatta testén.

    Mata Hari utolsó „fellépése” köré legalább annyi legenda szövődött, mint amennyi egész életét övezte. Egy forrás szerint azért viselkedett oly bátran a kivégzésén, mert egy pártfogója biztosította róla: a puskákban vaktöltények lesznek, s csak „el kell játszani a halált”.












  5. Első és egyben utolsó bevetésén két torpedó süllyesztette el a Monarchia haditengerészetének büszkeségét, az SMS Szent Istvánt, hullámsírba küldve nyolcvanhat, a hajót az utolsó pillanatig menteni igyekvő tengerészt. Az Osztrák-Magyar Monarchia 1908-ban határozta el négy, korszerű, úgynevezett Tegetthoff-osztályú csatahajó építését. Miután a költségekhez a magyar Országgyűlés is hozzájárult, hazánk készíthette el az egyik vízi járművet. A csatahajót 1912 januárjában kezdték el építeni a fiumei Ganz Danubius hajógyárban, s két és fél év alatt készült el.

    Őfelsége hadihajója

    A Szent István a testvéreitől, az SMS Viribus Unitistől, az SMS Tegetthofftól és az SMS Prinz Eugentől annyiban tért el, hogy négy helyett két hajócsavarral szerelték, és fegyverzetéből kimaradtak a torpedók. A páncélozott, három gépfegyvertoronnyal ellátott Szent István így is az osztrák–magyar flotta legveszélyesebb vízi egységeinek egyike volt.


    Hossza 152, szélessége 27,9, merülése 8,7 méter volt, vízkiszorítása 20 ezer tonna. Az egyetlen magyar csatahajó nevének második fele egyértelmű, az SMS pedig egy német rövidítés: Seiner Majestät Schiff, azaz Őfelsége hajója. Minden német és osztrák-magyar hajónak járt ez az előtag.


    A Szent István elsüllyedését filmre vették, később a vetítésekből befolyó pénzt a Vöröskeresztnek adták.


    Horthy merész támadása

    A Szent István bár már 1915-ben szolgálatba állt, jórészt Pola kikötőjében horgonyzott, a légvédelemben vett részt, csupán lőgyakorlatok alkalmával mozdult ki. Első és egyben utolsó bevetésére 1918 júniusában indult egy nagyszabású hadművelet résztvevőjeként. Horthy Miklós ellentengernagy az összes rendelkezésre álló tengeri erővel és 25 repülővel az Otrantói-szorost elzáró antantblokád szétzúzására készült. Ez volt az egyetlen módja, hogy a monarchia flottája kiszabaduljon az Adriáról.

    A hajórajt több csoportra osztották, az elsőt az SMS Viribus Unitis zászlóshajón Horthy ellentengernagy, a másodikat a Szent Istvánon Seitz Henrik sorhajókapitány vezette. A Szent István 1918. június kilencedikén éjjel futott ki. Egy időben ezzel Anconából két MAS motorcsónak indult útnak, elsősorban a Gruzia- és Selve-sziget közötti forgalom kifürkészésére és aknazárak felderítésére. Csakhogy hajnalban Luigi Rizzo olasz fregattkapitány felfedezte a hadihajók füstjét, és torpedós motorcsónakjaival utánuk eredt.

    Legalább nem ócskavasként végezte

    Hajnali fél négykor Rizzo mindkét torpedóját kilőtte a Szent Istvánra, és néhány másodperc múlva két robbanás rázta meg a magyar flotta büszkeségét. A támadót csak ekkor fedezte fel az egyik torpedónaszád, de hiába vette üldözőbe, Rizzónak sikerült elmenekülnie. A torpedók a jobb oldali első és második kazánházat találták el, átszakították a válaszfalat is. A lék a vízvonal alatt 5 méterrel volt, így a hajó azonnal 10 fokban megdőlt. A dőlés mértékét sikerült 7 fokra korrigálni, majd a hajó a sebességét csökkentve elindult a part felé. A Tegethoff azonnal a segítségére sietett, ám a vontatókötél elszakadt, a Szent Istvánba pedig egyre több víz ömlött.

    Reggel 6 óra 5 perckor a hajó megdőlt, hét perc múlva pedig elsüllyedt. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a gyors segítségnek és a tengerészek felkészültségének köszönhetően az 1087 fős legénységből „csak” 85 matróz és négy tiszt veszett oda. Az áldozatok többsége jórészt magyar nemzetiségű fűtő volt, akik nem menekültek, hanem az utolsó pillanatig mindent elkövettek a hajó megmentéséért. Sikerült is vízteleníteniük a két baloldali kazánteret és újraélesztették a kazánokat. Egészen a borulásig termelték a gőzt, onnantól viszont sorsuk megpecsételődött. A hajót utoljára a parancsnok, Seitz sorhajókapitány hagyta el, úszva.

    Az antant természetesen Rizzo kapitányt ünnepelte, Olaszországban később ez lett a haditengerészet napja. Miután haditervét leleplezték, Horthy merész terve is kudarcba fulladt a támadásról, az osztrák-magyar flotta a háború során már nem jutott ki az Adriáról. A Szent István rövid pályafutása sok büszkeségre nem ad okot, ám pusztulása katonás volt: a Monarchia haditengerészetében jóformán ez volt az egyetlen egység, amely harcban süllyedt el, és nem a győztes hatalmak bontották szét ócskavasként.



  6. Mostanság nagyon kevés a becsületes ember, Müllerné. El tudom képzelni, hogy csalódott a Ferdinánd őfensége abban az illetőben, aki Szarajevóban belelőtt. Ő csak azt látta, hogy jön egy úr, gondolta, na, egy rendes ember, milyen szép, hogy megéljenez engem. Az az úr meg egyszerre csak: puff.

    A meggyilkolt miniszterelnök

    A minap kapott ismét szobrot a Kossuth téren, ám pályája, politikai teljesítménye máig rendkívül vitatott. Előre látta Trianont, és ma már azt is tudjuk, az oroszoktól sem ok nélkül féltette a Magyarországot. Tisza Istvánt még a halála után száz évvel is gyakran minősítik politikusok, a történészek hangja alig jut el a nyilvánosságig. Pedig alapvető igazság, hogy a politikus mindig is politikus marad, tetteit lángbetűs eszmék helyett a pillanatnyi érdek és korának környezete határozza meg. Egy-egy nagy hatású tett persze megénekelhető, ám ez idővel rendre hamis dicsfénybe burkolja az életpályát. Sebaj, hát erre van szükségünk.


    Tisza István, a "háborús miniszterelnök" kőkemény ember, elvhű liberális volt a szó legkomolyabban vett, XIX. századi értelmében. Frontról visszatért katonák „Maga miatt szenvedtünk négy évig!” felkiáltással emelték rá a fegyvert 1918. október 31-én, amire ő annyit mondott gyilkosainak: „Én éppúgy sajnálom, mint önök.”


    Tisza korában a dualista monarchia és a fennálló világrend éppoly "axióma" volt, mint ma a demokrácia, az EU- és a NATO-tagságunk. Deák Ferenchez hasonlóan meggyőződése volt, hogy a Magyarországot széthullással fenyegető nacionalista mozgalmak korában egyedül a Habsburg Birodalom kínál garanciát a túlélésre. Hitte, hogy Ausztria és Magyarország kizárólag közösen képes ellenállni a többi nagyhatalom, főleg a cári Oroszország hódító törekvéseinek.


    Jóval később, a két világháború után Magyarország valóban darabjaira hullott, és a szovjet elnyomás is valósággá vált.


    Tisza politikai pályáján a fő cél a Monarchia minden áron való fenntartása volt. Ritkán kötött kompromisszumot, több alkalommal – törvénytelenül - karhatalommal vezettetett ki ellenzéki képviselőket a Parlamentből.


    Nem volt demokrata, szerinte az általános választójog a magyar hegemónia elvesztésével, a demagógia, a populista pártok térnyerésével járt volna. Komolyan vette viszont a klasszikus liberális értékeket, mint a szólás- és sajtószabadságot, a magántulajdon védelmét és a jogegyenlőséget, valamint elutasította az antiszemitizmust. Megadta a vállalkozás és a tanulás szabadságát, de a szociális problémák megoldását nem tekintette az állam feladatának. Miniszterelnöksége alatt sortüzek fojtottak el munkás- és parasztmegmozdulásokat.


    A legtöbb kritika a háborúba való belépésért éri őt, de az igazsághoz tartozik, hogy az utolsó pillanatig ellenezte a fegyveres konfliktust, mert úgy ítélte, a Monarchia nincs felkészülve a háborúra. Tisztán látta, hogy az esetleges vereség a történelmi Magyarország széthullásával jár, ezért a lakosságot az erőfeszítések fokozására buzdította. A színfalak mögött gyakran bírálta a hadvezetést, olykor Ausztriával és a németekkel szemben is.


    CIKK AJÁNLÓ: Miatta szenvedtünk négy évig?



  7. Tizennégyben még emberek fogták a fegyvert


    Az első világháborúhoz fogható mészárlást addig még nem látott a világ, de a zubbony még nem nyelte le az embert, a humánum olykor felülírta a véres praktikumot. Így történhetett, hogy a Somme folyónál vívott véres csaták során a németek a géppuskafészkeikből még integettek, kiabáltak a rohamozó ellenségnek, hogy vissza, vissza, ne akarják megismerni az új fegyver pusztító erejét. Másutt franciák és britek fociztak németekkel a lövészárok mellett. A tán legmegrázóbb barátkozás a nyugati fronton történt 1914 végén.


    Karácsony és újév között hivatalosan fegyvernyugvás volt, azaz nem lőtték egymást a szemben álló felek. A németek feldíszítették a lövészárkokat, fenyőfát állítottak, gyertyát gyújtottak, csöndesen énekelve ünnepeltek. A jelenet megigézte az ellenséget. Másnap reggel fegyvertelen britek, franciák, belgák tűntek fel a német lövészárkok előtt.


    Kijöttek a németek is, a frontvonal lassan egy összeurópai piknik hangulatát idézte: harmonikáztak, étellel, itallal, dohánnyal kínálták egymást. Az esemény "csúcspontján" valahonnét előkerült egy focilabda, s barátságos mérkőzések kezdődtek. A hadvezetés jó ideig egyik oldalon sem talált kivetnivalót a dologban, végül a németek parancsolták vissza katonáikat. Félő volt ugyanis, hogy ha túlságosan összebarátkoznak, a fegyvernyugvás végeztével nem lesznek hajlandók lőni egymásra.


    Megható magyar példát is ismerünk ezekből a napokból. A Gyimesi-szorosban az oroszok tüzet nyitottak a front közelében ünneplő honvédekre, akik ugyan visszalőttek, de nem hagyták el a karácsonyfát. A meglepett oroszok egyre közelebb merészkedtek, míg végül együtt ettek, ittak, cigarettáztak. Az pedig Galíciában történt, hogy egy eltévedt magyar felderítőcsapat karácsony napján gyertyát gyújtott egy hólepte fenyőn, a semmi közepén, majd a katonák karácsonyi dalokat énekeltek. Hamarosan meglepte őket egy muszka járőrosztag, de támadás helyett ők is csatlakoztak az ünnephez. Kölcsönösen megajándékozták egymást, ettek-ittak, majd az oroszok útbaigazították a magyarokat és ők is visszatértek az állásaikba.


  8. Kígyó sem védhette meg Ferenc Ferdinándot

    Ferenc József két utódját is elvesztette: Rudolf öngyilkos lett, Ferenc Ferdinándot meggyilkolták, pedig mindkét Habsburg trónörököst tetoválás, konkrétan egy-egy kígyó védelmezte.

    Ferenc József osztrák császár és magyar király igen szép kort, nyolcvanhat évet élt meg, ebből hatvannyolcat a trónon töltött. Több évtizednyi béke honolt birodalmában, szerencsés az ilyen uralkodó. Családi életét viszont tragédiák árnyékolták. Négy gyermeke született: Zsófia Friderika, Gizella, a trónörökös Rudolf és Mária Valéria.

    Elsőszülött lánya kétesztendősen elhunyt. Egy magyarországi útjuk során 1857-ben húgával együtt lázas, hasmenéses kórban, feltehetően tífuszban betegedtek meg: Gizella kiheverte a fertőzést, Zsófia Friderika meghalt. A tragédia Erzsébet királynét súlyos depresszióba taszította, így hordta ki és szülte meg Rudolfot. A gyönge és érzékeny lelkivilágú gyerek nevelését egy kőkemény katonára, Leopold Gondrecourtra bízták. A lehető legrosszabb választás volt, a gróf szigorú katonai kiképzést alkalmazott: a fiút éjszaka pisztolylövésekkel riasztotta fel, éjszakai menetelésekre, az esőben való hosszú álldogálásra kényszerítette. Rudolf hétévesen, édesanyja határozott fellépésére szabadult meg a terrortól.Felnőttként liberális nézetei miatt elszigetelték, a titkosrendőrség állandó megfigyelés alatt tartotta. Tisztázatlan körülmények között hunyt el, feltehetően öngyilkosságot követett el szeretőjével, Maria von Vetserával együtt a mayerlingi vadászkastélyban, 1889-ben.

    Szót kell ejtenünk egy tetoválásról. Számos forrás, köztük egy szakportál szerint a trónörökös az unokaöccsével, Ferenc Ferdinánddal közösen egy-egy védelmező kígyót varrattak csípőjükre. Rudolf halála után Ferenc Ferdinánd - aki mélyen hitt a szimbólum megóvó erejében – állítólag megjegyezte: Rudolf tetoválását szándékosan elrontotta a művész, hogy hatását megfordítsa, és szerencsétlenséget hozzon viselőjére.

    Akár így volt, akár nem, a másik, az elvileg tökéletes kígyót is balsors kísérte. Ferenc Ferdinánd már az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököseként látogatott Szarajevóba 1914. június huszonnyolcadikán.

  9. Az első világháború új korszakot nyitott a hadviselésben. A felek egyre hatékonyabb védelmi állásokat építettek ki, melyek ellen a régieknél brutálisabb támadótechnikákat és eszközöket kellett kifejleszteni. A lövészárkokba merevedett frontok között egymást fedező géppuskafészkek alkottak áthatolhatatlan falat, drótsövény, öles betonfalak védték a katonát. Megjelent a tank, debütáltak a mérges gázok, s a légtért is elfoglalták a fegyverek.

  10. - Vannak revolverek, Müllerné, amik az istennek se akarnak elsülni, ha megbolondul, akkor se. Sok ilyen revolverfajta létezik. De a Ferdinánd őfenségéhez biztos valami jobbat vásároltak. (.)
    Én egy browningot vennék az ilyesmihez. Úgy néz ki, mint egy kis játékszer, de két perc alatt agyonlőhet vele húsz főherceget, soványát vagy kövéret, mindegy. Habár, köztünk legyen mondva, Müllerné, a kövér főhercegekbe könnyebben beletalál, mint a soványakba. Emlékszik, amikor a portugálok agyonlőtték a királyukat? Az is olyan kövér volt. Persze egy király miért is lenne sovány?

    Az első hatékony géppuskát Hiram Maxim szabadalmaztatta 1885-ben: a fegyver percenként hatszáz lövést volt képes leadni. Az első világháborút a németek és a britek is a Maximok továbbfejlesztett változataival kezdték, ám az ebben a fegyverben rejlő lehetőségeket a németek látták meg és használták ki előbb: sok tízezer, zászlókkal, katonazenekarral szuronyrohamra induló bakát kaszált le géppuskatűz, mire a túloldal megértette a „jövő üzenetét”.

    A háborúban használatos modellek mindegyike legalább 1800 méterre elhordott, és a közvetlen célzás mellett a tüzérségi fegyverekhez hasonlóan, íves röppályán célozva is használták őket. Elsősorban védelmi célokat szolgáltak: egymást fedezve megközelíthetetlenek voltak, gyakorlatilag áthághatatlan akadályt képeztek.


    Maxim képes kidönteni egy öles fát? Lehet vele kaszálni? Íme a válasz.


  11. Kellett valami a gépfegyverek ellen. S ha kellett, lett is.

    Olyan jármű létrehozása lett a cél, mely képes átjutni a szögesdrótok és védelmi árkok rendszerén, miközben ellenáll a géppuskák golyózáporának, sőt maga is rendelkezik tűzerővel. Maga az ötlet a reneszánszig nyúlik vissza, ám a gyakorlati haszonnal is kecsegtető „szárazföldi hajók” megépítéséhez szükség volt a belső égésű motor és a lánctalp kifejlesztésére. Az első páncélozott járművek 1914-ben jelentek meg, de ezek nem tudtak megbirkózni a nehéz terepviszonyokkal.

    A fejlesztésre leginkább a britek feküdtek rá. Eleinte lövegvontatásra használt amerikai gyártmányú traktorokat építettek át, majd 1915-ben megjelent a Little Willie, az első harckocsi. E monstrum tökéletesítése a filmfelvételekről ismerős, ormótlan Mother (Anya), ami prototípusa lett a sorozatgyártással készülő Mark I-nek.

    A brit harckocsikra a németek először a tüzérség átszervezésével és a gyalogsági páncéltörő fegyverek hadrendbe állításával válaszoltak, és csak 1917 májusára fejlesztették ki az A7V harckocsit. A történelem első tankcsatáját 1918. április 24-én vívták Villers-Bretonneux térségében a brit Mark IV-esek és a német A7V-k. Itt derült ki, hogy csak a „hímnemű” azaz löveggel felszerelt harckocsi képes a másik elpusztítására, mert a csak géppuskával rendelkező „nőnemű” tehetetlen az ellenfelével szemben.

    Az ütközet arra is példával szolgált, hogy a kellően fel nem készített gyalogságban a váratlanul megjelenő harckocsik pánikot idézhetnek elő.

    Švejk nagyot húzott a söröskorsóból, majd így folytatta: - Maga azt hiszi, hogy őfelsége ezt annyiban hagyja? Akkor nem jól ismeri őt. Muszáj, hogy háború legyen a törökökkel. Megöltétek, a nagybácsim? Na jó, majd a pofátokra mászok én. Háború lesz, és kész. Szerbia meg Oroszország majd segít nekünk. Lesz itt haddelhadd.
    (.) Könnyen meglehet, hogy ha háborúba keveredünk a törökkel, a német hátba támad, mert a német és a török mind egy követ fúj. Olyan csirkefogók ezek, hogy nincs párjuk az egész világon. De akkor mi összeállhatunk a franciákkal, mert ők már hetvenegy óta állandóan zabosak Németországra. Aztán már úgy fog menni minden, mint a karikacsapás. Háború lesz, nem mondok egyebet.

  12. Amint az ember képes volt géppel a levegőbe emelkedni, azonnal odafönn is megjelent a hadviselés. A háború kezdetén elfogadott nézet szerint a felderítésen túl más nem várható a sporteszköznek tekintett géptől. Először ballonokról kémlelték az ellenséges állásokat, aztán előbb a brit és francia, majd a német pilóták gránátot, kisebb bombát dobáltak az ellenség nyakába.


    A pilótáknál kézifegyver is volt, elsősorban önvédelmi célból, ha netán az ellenséges vonalak mögött kényszerülnek landolni, de alkalom adtán az ellenséges gépek pilótáját is célba vették. Az első „eredményes” légi harc 1914. október negyedikén zajlott, amikor is egy francia pilóta lelőtt egy német gépet. Volt, aki a célzás megkönnyítése érdekében gépére erősítette a puskát, innen pedig már csak egy lépés volt a légcsavarok fölé helyezett gépfegyver alkalmazása. Később lehetővé vált, hogy a fegyvert a motor tengelyével párhuzamosan helyezzék el, így a pilóta magával a repülőgéptesttel célozhatott.

    A repülőgép gyakorlatilag az első világháborúban nőtt fel, és a harcok végére a légierő önálló fegyvernemmé combosodott.


  13. Vegyi fegyvert a történelem során először az első világháborúban vetettek be: a belga Ypern városnál 1915. április huszonkettedikén este fél hatkor, németek franciák ellen. A németek korábban aláírták a harcigázok használatát tiltó Hágai egyezményt, ám megszegték a rendelkezést.


    A németek a 6,4 kilométer hosszú front mentén 5730 tartályt telepítettek, ezekbe összesen 170 tonna klórt töltöttek, majd hat-nyolc perc alatt kifúvatták a gázt. Korabeli leírás szerint „az ellenség katonái heves torokfájdalmakkal, fülzúgással, fejfájással menekültek, többen vért köptek, vízért kiáltottak, a földön vonaglottak, rettenetes kínokat éltek át”.


    Az attaknak tízezer halottja és több ezer sebesültje volt.


    A harci gázt Fritz Haber német kémikus fejlesztette ki, aki egy másik kutatásáért, az ammónia szintetikus előállításáért 1919-ben kémiai Nobel-díjat kapott. Az úgymond hazafi Haber a Kémiai Hadászati Szolgálat vezetőjeként kapta feladatul a harci gázok kifejlesztését. A klórgáz hatékonyságát akkor ismerte fel a szemfüles tudós, amikor a gáz egy alkalommal kiszabadult a laborjában és munkatársai megfulladtak.


    Amúgy Haber felesége is kémikus volt, de a férj hadászati munkáiban erkölcsi okból nem vett részt, sőt az yperni támadás után öngyilkos lett.


  14. Így lépett be a világháborúba Švejk, a derék katona, az ő nyájas, szeretetre méltó modorában. A történészeket bizonyára érdekelni fogja, hogy messze előrelátott a jövőbe. Ha később a helyzet másképpen alakult is, mint ahogy ő a "Kehely"-ben megjósolta, figyelembe kell vennünk, hogy egyáltalán nem volt diplomáciai előképzettsége.

    A történelem legvéresebb békéje

    A párizsi békekonferencián 1919. január tizennyolcadika és 1923 nyara közt a négy győztes hatalom (Franciaország, Anglia, az USA és Olaszország) – vezetői hat békeszerződést írtak alá az öt vesztes hatalom (Németország, Ausztria, Bulgária, Magyarország és Törökország) képviselőivel. A konferencia mellesleg rendelkezett a Népszövetség létrehozásáról és a kommunista Szovjet Oroszország elleni közös fellépésről is.

    Nézzük, ki mit kaszált/bukott.

    Németország Versailles-ban 1919. június huszonnyolcadikán elveszítette Elzászt és Lotaringiát (a franciáké lett), a Saar-vidéket pedig 1935-ig népszövetségi ellenőrzés alá helyezték. Belgium három kisebb németországi területet kapott, Schleswig északi része Dániához került. Nyugat-Poroszország, Poznań és Felső-Szilézia egy részét Lengyelország kapta, valamint korridort nyert a Balti-tengerhez. Németország addigi gyarmatait az antant hatalmak és Japán vitte. A német hadsereg létszámát százezer főben maximalizálták, s megtiltották a páncélautók, harckocsik, tengeralattjárók, repülőgépek és mérges gázok gyártását. A Rajna mindkét partján demilitarizált övezetet hoztak létre: ötven-ötven kilométeres körzetben nem tartózkodhatott német katona. Berlint háborús agresszorként 33 millió dollár jóvátétel fizetésére kötelezték.

    Ausztria Saint-Germainben írt alá 1919. szeptember tizedikén. A békeszerződés szentesítette az Osztrák–Magyar Monarchia helyén 1918-ban alakult nemzeti államok létrejöttét. Krajna és Karintia egy része, az isztriai partvidék és Tirol déli része Olaszországhoz, Krajna nagyobb fele, Dalmácia, Stájerország déli része a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz került. Csehországról, Morvaországról és Szilézia egy részéről Ausztria lemondott az e területeken létrejött Csehszlovákia javára. Moson, Sopron és Vas vármegye egy részét Burgenland néven Magyarországtól Ausztriához csatolták. A békeszerződés harmincezer főben korlátozta Ausztria haderejét, jóvátétel fizetésére kötelezte és megtiltotta a Németországgal és a Magyarországgal való egyesülést.

    Bulgária Neuilly-ben veszítette el területe bő egytizedét (11,5 ezer négyzetkilométert) és közel félmillió lakosát 1919. november huszonhetedikén. Mindezek nyertese Törökország, Görögország és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság. A bolgár hadsereg létszáma eztán legföljebb húszezer fő lehetett, és négyszázmillió dollár jóvátételt kellett fizetnie. Bulgária a békeszerződést „Második Nemzeti Katasztrófaként” élte meg.

    Törökország 1920. augusztus tizedikén, Sèvres-ben szignálta, hogy oda az Oszmán Birodalom zöme. A békediktátumot a szultáni kormánytól függetlenül megalakult török nemzetgyűlés elutasította, ismét háborúba fogott, amivel az eredetinél lényegesen kedvezőbb feltételeket vívott ki magának. Utóbbit a lausanne-i békeszerződésben érvényesítette 1923. július huszonnegyedikén. Törökország így is elveszítette Irakot, Szíriát és Ciprust.

    Trianon

    Magyarország Trianonban kapott máig sajgó sebet 1920. június negyedikén, sajátos előzményeket követően.

    Az 1919. március huszonegyedikei őszirózsás forradalom nyomán felálló kommunista Tanácsköztársaság a létezése 133 napja alatt megkísérelte visszaszorítani az országot több irányból elözönlő szerb, csehszlovák és román csapatokat. A békekötést szorgalmazó, de egy új kommunista állam kialakulását már ellenző antant ekkor kezdte támogatni a magyar földre jogtalanul betörő csapatokat. A Tanácsköztársaság 1919. augusztus elsején bukott el.

    Az ezt követő belpolitikai bizonytalanságban az antant egy brit diplomatát, George Clerket küldte Magyarországra, aki az egyetlen tényleges hatalommal bíró katonai parancsnokkal, Horthy Miklóssal kezdett tárgyalni. A megszülető új, a nyugat által is elfogadott alkotmányos rendszer élén 1920. március elsejétől Horthy Miklós állt kormányzóként, így a trianoni békeszerződésre az ő érájában került pecsét.

    A diktátum harmincötezer főben korlátozta a magyar hadsereg létszámát, megtiltotta légierő és nehézfegyverek tartását. Az addig 325 411 négyzetkilométeres Magyar Királyság elveszítette területének több mint kétharmadát; az ország Horvátország nélküli területe 282 870 négyzetkilométerről 92 963 négyzetkilométerre csökkent, a lélekszám az 1910-es 20 886 487-ről 7 615 117 főre esett vissza.

    A teljesség igénye nélkül. A Magyar Királyság 31,78 százaléka Romániáé lett: buktuk Erdélyt, a Partiumot, a Bánság keleti részét, összesen 103 093 négyzetkilométer. A főleg rutének által lakott Kárpátalja, a főleg szlovákok lakta Felvidék, a szinte tisztán magyar Csallóköz, összesen 61 633 négyzetkilométer, a Magyar Királyság 18,9 százaléka, a Csehszlovák államé lett. Az újonnan alakult délszláv állam a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett a következő pakk: a Szerémség és Drávaköz (1163 négyzetkilométer), Bácska, a Bánság nyugati része, valamint a Muraköz (729 négyzetkilométer), a Muravidék (947,8 négyzetkilométer); ez eddig összesen 62 092 négyzetkilométer, ami a Magyar Királyság 19,14 százaléka; valamint odalett egész Horvát-Szlavónország a maga 42 541 négyzetkilométerével. Továbbá: nyugaton 3965 négyzetkilométer, a Magyar Királyság 1,22 százaléka Ausztriához került, ahol később a Burgenland néven felálló önálló tartomány része lett.

  15. Készítők:

    Összeállították:
    Berecz Valter, Bihari Dániel, Borovitz Tamás, Farkas György, Nagy József, Neményi Márton, Orosz Zoltán

    Projektfelelős:
    Nagy Dénes

    Grafika:
    Janka Tamara

    Fejlesztés:
    Csurka Gábor, Flandera Daniella

    Fotók:
    Europress, Pinterest, theatlantic.com, iwm.org, airminded.net, Wikipedia

    Forrás:
    V.P. Borovicka: A világ leghíresebb merényletei
    historia.hu
    hu.wikipedia.org/wiki/Kezd%C5%91lap
    www.erdekessegek.hu
    www.rubicon.hu
    mult-kor.hu
    www.imdb.com
    tat2max.com
    www.youtube.com
    www.bibl.u-szeged.hu